2010. december 22., szerda

Végre keretezve

Már régen pihen készen, most végre keretet kapott a Karácsonyi SAL-lal együtt.

Karácsonyi Keresztszemes SAL: Elkészültem

Karácsonyi Keresztszemes SAL: Elkészültem: "Már keretezve, no nem tartott ilyen sokáig, csak nem volt érkezésem elmenni. Meg persze némi nézet különbségbe keveredtem a keretezővel, ő a..."

Ajándékot kaptam:)

Megérkezett Bettitől nyereményem, nézzétek milyen sok szépséget kaptam. Köszönöm szépen:)

És ami a képen van: 4 szép szalvéta, három csodaszép szalag, két színátmenetes fonal, cukor, kávé, festék (remélem:)) a piros mintás a jobb alsó szélén, egy darab anyag, és végül de természetesen főként az ajtóra való vendégváró hímzés. Köszönöm Betti mégegyszer.

Születésnapi játék Kim-nél

Gyertek játszani.

2010. december 19., vasárnap

Karácsony!?

Kinézek az ablakon, csodaszép a havas város. Puha, és csendes... Miért kell beleőrülni? Miért kellene beleőrülni?

A mai menü és előkarácsony

A mai menü:

Tárkonyos tejszínes gomba leves
Csirke kuglóf

Egy fej hagymát és egy duci gerezd fokhagymát apróra vágva, enyhén megsózva kevés olajon üvegesre pirítottam a leveshez. Hozzátettem a 30 dkg gombát, kicsit megdinszteltem. Sóval, borssal ízlés szerint ízesítetettem. Felöntöttem 1,3 l húsleves alappal. Kapott kevés petrezselyem zöldet és több tárkonyt. Összeforraltam, majd kevés (kb. 1 ek) lisztből, 2 dl tejszínből és kb. 1 dl tejfölből habarást készítettem. 15-20 perc alatt kész.

A csirke kuglófot pedig már többször, több helyen láttam (most épp e-mailban kaptam újfent meg). Ahogy én készítettem:
1 kg csirkemellet 3-4 csíkra vágtam, befűszereztem 1 órát állni hagytam. Aztán a szilikon kuglóf formában elkezdtem rétegezni:
a csirke fele, 3 szelet fekete erdei sonka (lehet, hogy célszerűbb bacont használni, vastagabb rajta a zsír), körberakva karikázott száraz szalámival, körbe ráütni 6 db tojást (nem felverve), kb. 10 dkg sajt reszelve. Apróra vágott snidling következett, majd kezdődött az elejéről. A maradék csirke, a sonka a sajt, majd zárásként 2 felvert toját eloszlatva. 180 fokos sütőben 1 órát sült fóliával letakarva, és 10 percig még fólia nélkül.
A családnak ízlett, bár a hibákat javítjuk leközelebb:), és már a variációkkal is elkezdtünk ötletelni. Mivel nem macerás, gyorsan össze lehet állítani, biztosan a karácsonyi menü része lesz (vagyis ez lett a főpróba:)).


Délután előkarácsonyozás lesz. Oda készültem ezekkel a sütibefőttekkel. A receptek innen származnak, konkrétan a csoki süti és az isteni narancsos-áfonyás keksz készült el. Ezt is legközelebb ügyesebben csinálom (és nem felejtek el venni pl. barna cukrot)

2010. december 17., péntek

Lilla féle gombás gnocchi

Tegnap kóboroltam (szokás szerint), éhes voltam... És megtaláltam ezt az ígéretes vacsi jelöltet. Gyorsan megvásároltam a hozzávalókat és el is készült vacsira.Tettem még hozzá kevés snidlinget, és szerintem igen jó lett. Hmmm. Most is megenném:) Képet már nem volt miről készíteni, tehát nem csak nekem ízlet.

Zserbógolyó

Főnököm nagyon szereti a zserbót, mindig hangsúlyozza, hogy úgy szereti, ha jó vastag a töltelék. Gondoltam, biztosan örülni fog karácsonyra egy vastag töltelékes zserbónak:) Bátran ajánlom mindenkinek, nem macerás túlságosan. Jó.... a csokimáz nem volt egyszerű, de annyira bonyolult sem. Fogpiszkálóra szúrtam a gömböket és tojástartó tetejébe szúrva hagytam dermedni. A recept a mindmegette-ről való, de máshol is ugyanígy láttam. Én egy fél kanállal több porcukrot adtam hozzá, kicsit savanykásnak éreztem a lekvártól.
Képem nincs, valami hibát ír ki a kártya:(

Hozzávalók
15 dkg aszalt sárgabarack,
15 dkg darált dió
2 evőkanál narancslikőr, vagy naracslé
1 evőkanál víz
2 evőkanál porcukor
1 evőkanál baracklekvár
fél teáskanál rumaroma

csokibevonat:
15 dkg tortabevonó, vagy étcsokoládé
1 teáskanál olaj

A barackot meglocsoljuk az alkohollal és a vízzel, és egy órát hagyjuk állni. Húsdarálón (turmix, apróra vágni) megdaráljuk a barackot, majd a többi hozzávalóval együtt gyúrható masszát készítünk. Pici golyókat formázunk belőle, és a hűtőbe tesszük. A csokit gőz felett megolvasztjuk (+ az olaj) és a golyókat abba mártjuk.

Ha sikerül életet lehelni a kártyába kép is lesz (már ha marad addig)

2010. december 15., szerda

Az új virágaim

Szigorúan véve már nem újak, megvannak már vagy 2 hetesek is:)


De csodaszépek nem?

2010. december 12., vasárnap

Ismét süti

Márknak holnap van a születésnapja, szeretne vinni az iskolába is valami apróságot. A napokban láttam Jade oldalán ezeket a fúszeres linzereket, gondoltam kipróbálom. Hát 26 gyerekre elég macerás, de a tészta nagyon finom, keksznek kiváló lesz. A minta adag persze elkészült linzerként, és bátran ajánlhatom, nagyon finom. Az illat pedig, ami a konyhát belengi.... elmondhatatlan.:)


Kenyerünk

Tegnap délután nem volt szívem senkit kenyérért küldeni ezért kerestem egy receptet, hogy estére elkészülhessen a kenyerünk. Fűszer és Léleknél találtam ezt, az Ő receptje készült tegnap. A rétesliszt kimaradt (épp nem volt itthon). Formára nem ilyet sütöttem, ovális jénaiban sütöttem. Legközelebb megemelem legalább negyedével az adagot, a jénaiba több kell, szét tudott lapulni benne, és nem felfelé nőtt, de ez csak a kevés tészta miatt volt. A teteje az nem lett szép:( Még meg kell keresnem, hogy hogyan lesz fényes a teteje. A kép nem a legjobb (mily meglepő tőlem), nem ilyen sárga.

2010. december 11., szombat

Fahéjas csiga

Délelőtt sütöttem egy kis fahéjas csigát.
Egy régi receptet szedtem elő, valamelyik amerikai oldalról való (egy fecnire írtam) így csészében van megadva a minden. Nem is váltottam át, egy 2,5 dl csészével mértem.

Hozzávalók:
2,5 csésze liszt
1 csomag szárazélesztő (én szeretem használni, mindig kéznél van)
3/4 csésze cukor
1/4 csésze melegvíz
3/4 teáskanál só,
1 tojás
1/4 csésze olvasztott margarin/vaj

Az élesztőt a vízben elkeverem, hagyom kb. 10 percig hatni. Majd az összes hozzávalót összedolgozom. Kb. 1 órát hagyom kellni. Kinyújtom kb. négyzet alakúra. Rászóróm a fahéjas cukrot, majd feltekerem. Kb. 3 cm vastagra vágtam. Nem túl közel, hogy még tudjon kelni leteszem sütőpapíros, vagy kikent tepsibe. Még 30 percet hagytam kelni. 200 fokon kb. 20 perc alatt megsül. Hoopsz. Elfejeltettem, hogy valakinél olvastam a kakaós csigájánál és most én is kipróbáltam, kb. 1 dl tejet megmelegítettem egy vaníliás cukorral, és ezt szépen elosztva mielőtt a sütőbe kerül ráöntöttem a csigákra.

2010. december 10., péntek

Játék Edwardért:)

Tüneményes denevér fiút nyerhettek itt.

Gyertyatartó:)

Ez a gyertyatartó is a hétvégén készült. Befőttes üveg (vagy valami olyasmi) aljába műhó került, ebbe ültettük a gyertyát. Drótból lehetne még "fogantyút/lógattyút" készíteni az üveg szájaköré és onnan egy tartót, de épp nincs itthon drótom, így vagy nem lesz, vagy majd később.
Természetesen ezen alig látszik, de igyekszem egy jobb képet is készíteni:(

Ennél jobbat nem tudok:(

2010. december 9., csütörtök

Rakott francia pirítós

Az elmúlt héten keresgéltem a neten, és sajnos már nem tudom hol olvastam egy rakott francia pirítós receptet (közben előkerült, az alapötlet innen vagy a Kifőztük 1. számából). El nem mentettem. Ma nagyon éhesen bevillant, hogy ilyet szívesen sütnék és ennék ma. Megpróbáltam reprodukálni, fogalmam nincs mennyire hasonlít az eredetire, de mind elfogyott, a család egyöntetüleg befogadta:)

Ahogy készült ma az otthoni alapanyagokból.
3 zsemlét, 1 kiflit (ezek voltak szikkadtak otthon) felkockáztam kb. 1,5x1,5 cm-re. Gépsonkát vágtam fel, kb. 25 dkg és kb. 10 dkg császárszalonnát. Kis vajon megpirítottam a zsemlekockákat, hozzákevertem a sonkát, szalonnát, 1 db lecsepegtetett konzervnyi gombát. 1/2 l főzőtejszínt elhabartam 6 tojással, 10 dkg krémsajttal, és 3 db apróra vágott zöldhagymával. Fűszereztem szerecsendióval, borssal, sóval, majd ráöntöttem a tűzálló edénybe tett zsemlés keverékhez (az én edényem öntött vas, nem vajaztam ki), a tetejére reszeltem kb. 10 dkg trappista sajtot, és néhány darabka vajat is dobtam rá. 180 fokos sütőben kb. 25 perc alatt sült meg. Saláta, paradicsom, stb nagyon megy hozzá.
(képem nincs, mind elfogyott)

2010. december 7., kedd

Fenyődísz

Készült még fenyődísz a hétvégén. Hópihe mintás lyukasztóval karton hópihéket vágtunk, majd beleragasztottuk ezekbe a szétnyitható gömbökbe. Márk készített rózsaszín és sárga papírral (nem bírta, hogy csak fehér, semmi szín:))A kép természetesen pocsék lett, egyszerűen nem tudtam jobban lefényképezni.


Mákos keksz

A család egyik barátját vártuk ma, gyorsan sütöttem hát valamit. Ezt sütöttem meg, de mivel kókuszreszelék hijján voltam, így 20 dkg mák került bele, és gyümölcslé helyett tej.

Karácsonyi naptár

Nekem nagyon tetszik:) Innen

Karácsonyi ötletek - karácsonyfák

Nem kommentálom, a képek magukért beszélnek. A képaláírásokban megtaláljátok a linkeket.






2010. december 6., hétfő

Rizskoch

Zeneszerszám:)

Márk elsős, az iskolában alap tárgyként tanulnak furulyázni is. Elkészült végre az új furulya tokja is. Mondhatom akár, hogy prototípus, a hibáival együtt:). Még kell vennem hozzá egy kis tépőzárat, a gyerek kérte patent helyett (most csak betűrtem a zárófedelet).


Bojtorján Karácsonyi Album 15. szám -A fenyőfa (Andersen nyomán)

H.C. Andersen - A fenyőfa


Állt az erdőben egy szép, sudár kis fenyőfa. Simogatta a levegő, sütötte a nap, öreg lucfenyők, magas jegenyefenyők zúgtak körötte. De a kis fenyő nem örült igazából sem a napnak, sem a szélnek, sem a körötte epret szedő gyerekeknek, akik gyakran megpihentek mellette. Szíve egyetlen vágya az volt, hogy ő is nagyra nőjön, mint társai.


Eltelt egy esztendő, s a kis fenyő egy hajtással magasabb lett, aztán a következő évben még eggyel. A fenyőfák korát a hajtásaikból lehet megmondani.
- Meddig leszek még ilyen kicsi? Ó, ha akkora lehetnék, mint a többiek! - sóhajtotta vágyakozva.
Eljött az ősz, s a favágók is megjelentek. A legmagasabb fák közül kivágtak néhányat, lecsapkodták az ágaikat, szekérre tették és elvitték őket. Vajon hová?
Tavasszal a kis fenyő megkérdezte a fecskéktől és a gólyáktól:
- Ti annyit utaztok! Nem láttátok valahol a társaimat?
Egy öreg gólya bólintott:
- Amikor Egyiptomból útra keltem, új hajókat láttam a tengeren. Pompás árbócaik voltak, finom fenyőillatot árasztottak. Alighanem a te társaid lehettek. De a köszönésem nem fogadták, magasan hordták a fejüket.
- Bárcsak nagyobb lennék, én is a tengert járhatnám! - sóvárgott a kis fenyő. - Vajon milyen lehet a tenger! Milyen lehet az utazás? Az idő haladt, s újra eljött a tél is. Karácsony táján favágók jelentek meg az erdőben, s a nagyra nőttek mellett fiatal fenyőket is kivágtak. Ágaikat nem csapkodták le, úgy szállították el őket. A mi kis fenyőnk kíváncsian töprengett:
- Hová viszik őket? Az egyikük kisebb volt nálam, mégis kiválasztották...Mi lesz velük? Hová vitte őket a szekér?
A verebek , akik szívesen pletykáltak bárkivel, rátelepedtek a kis fenyő ágaira, s egymás szavába vágva csiripelték:
- Mi tudjuk! A városban láttuk őket!
- Bekukucskáltunk az ablakon!
- Olyat te még csak nem is álmodtál! Gyönyörűek!
- Teliaggatták őket aranydíszekkel, mézeskaláccsal, s az ágaik hegyén gyertyák fénylenek!
- Aztán? Aztán mi történt velük? - kérdezte reszkető ágakkal a kis fenyőfa.
- Azt már nem tudjuk. Többet nem láttunk! - csiripelték a verebek.
A kis fenyő továbbszőtte magában a történetet a fényességes, feldíszített fenyők életéről. S egyre türelmetlenebbül vágyakozott, hogy egyszer őrá is sor kerüljön, hogy favágók jöjjenek érte, hogy földíszítve egy szoba közepén állhasson...
- Örülj nekünk, hiszen veled vagyunk, szeretünk téged! - kérte a napsugár meg a levegő. - Örülj, hogy itt élsz Isten szabadege alatt. De a kis fenyő nem tudott örülni nekik. Nem is figyelt a körülötte lévőkre, csak vágyakozott, sóvárgott. Minden erejével nőni akart, hogy elkerülhessen az erdőből az emberek világába: árbócnak egy hajóra a tengeren, vagy földíszítve egy lakásba.
Aztán eljött a karácsony, amikor őrá is sor került. Favágók álltak meg mellette, szakértő szemmel nézegették, aztán munkához láttak. Fölemelték a fejszéjüket. - Kínzó fájdalmat érzett a fenyő, s aléltan zuhant le a földre. Ó, most nem tudott a fényes díszekre gondolni, csak arra, hogy el kell válnia a helytől, ahol felnőtt, s el kell hagynia társait, a madárkákat meg a virágokat, akik kicsi korától körötte voltak.
Az utazás sem volt kellemes. Jóformán csak akkor tért magához, amikor két libériás inas egy tágas terembe vitte. A falakon arcképek függtek, a cserépkályha mellett hintaszékek, selyem huzatú heverők álldogáltak, s hatalmas asztalok, hátukon sok-sok játékkal. A terem közepére állították, izgalmában remegve várta, hogy mi történik vele.
Inasok és fehérkötényes szobalányok léptek a szobába, s díszíteni kezdték. Cukorkákat, aranyozott almákat, diókat függesztettek fel ágaira. Piros, kék, fehér gyertyákat erősítettek gallyai hegyére. Zöld tűi között babák ringatóztak, fönn a csúcsán pedig egy nagy aranycsillag tündökölt. Szépségesen szép volt! Gyönyörködve, büszkén tartotta a gallyait.
- Ma este meggyújtjuk a gyertyákat! - mondták körülötte.
A fenyőfának belefájdult a kérge a nagy vágyakozásba, úgy várta az estét. Mi történik még este? Hogyan fokozódik a csoda, ez a szépség? Vajon meglátják-e társai, észreveszik-e a madarak őt majd fölséges pompájában? S a gyertyagyújtás után mi történik vele? Vajon gyökeret eresztve itt áll feldíszítve örökké, vagy még gyönyörűségesebb dolgok következnek?
Eljött az este. Meggyújtották a gyertyákat. Micsoda ragyogás! Csupa csillag tündökölt a tűlevelek között! A fenyőnek beleremegett minden ága a gyönyörűséges izgalomba. Az egyik gyertya le is perzselte a zöld tűit. A szobalányok meg ijedten oltották el a tüzet. Most már vigyáznia kellett, nehogy elfogja ismét a remegés. Pedig félt, szorongott, hogy el ne veszítse valamelyik gyönyörű ékességét: az aranyozott diókat, a fényes papírláncokat, az édességeket!
A szárnyasajtó hirtelen kitárult, s egy sereg gyerek rontott be, a fenyő már azt hitte, földöntik, olyan hevesek voltak. Mosolygó felnőttek követték őket nyugodt léptekkel. A kicsik némán gyönyörködtek egy darabig a fenyőben, aztán ujjongani és táncolni kezdtek. Boldogok voltak. Aztán fölágaskodtak, s apró kezecskéikkel leszedegették a fa kincseit: az ajándékokat, az ezüst- és aranypapírba burkolt finomságokat, az almákat, diókat. A fenyőre ügyet sem vetettek már. Majdnem feldöntötték a nagy ugrálásban.
- Mi lesz velem? Mit akarnak? - töprengett a fa.
Aztán a gyertyák csonkig égtek, s eloltották őket. Egy alacsony kövér embert a fenyőfa alá ültettek, s mesélni kezdett a gyerekeknek. Együgyű Jankóról szólt a meséje, aki lebucskázott a grádicson, aztán becsületet nyert, s elvette feleségül a királykisasszonyt. A kicsik kérték, hogy Mákszem Matyiról is meséljen még a kövér ember, de már késő volt, aludni küldték őket, nem teljesült a kívánságuk.
A fenyőfa nem tudott aludni. Egész éjjel virrasztott. A mesén töprengett, s az embereken, mindazon, ami vele történt. Úgy gondolta, ha egyszer ő is lebucskázik a grádicson, ő is királykisasszonyt kap feleségül. A nagy töprengésben észre sem vette, hogy újra reggel lett. Újra inasok és szolgák léptek melléje. Azt hitte, újra feldíszítik, de nem ez történt. Megfogták, s fölvonszolták a lépcsőn a padlásra, s ott egy elhagyott pókhálós sarokba állították.
- Mit csináljak ebben a sötét zugban? - suttogta elkeseredve.
Napok teltek, napok múltak, s őrá ügyet sem vetett senki.
- Kinn tél van, fagyos föld. Biztosan a tavaszt várják, és akkor újra elültetnek - reménykedett. - Csak ne lennék olyan nagyon egyedül! - sóhajtotta.
- Cin-cin!- merészkedett elő egy kisegér, aztán a többiek is előbújtak. A fenyő ágai közé surrantak, s körülszimatolták. Kíváncsiak voltak, faggatták, kiféle-miféle szerzet ő, honnan jött.
A fenyő mesélt nekik az erdőről, a napsugárról, a madarakról. Elmesélte az addigi életét.
- De boldog lehettél! - cincogták áhitatosan az egerek. - Majdnem olyan jó lehetett ott az erdőben, mint az éléskamrában!
A fenyő már egészen másképp gondolt eddigi életére: megsajdult a szíve. Most kezdte sejteni, mennyire szép volt szabadon élni a társai között, a madarak, bokrok, virágok kedves társaságában. Aztán mesélt az egereknek a karácsonyestéről, mikor őt a terem közepére állították, s gyönyörűen földíszítették. Mesélt Együgyű Jankóról is, akiről a kövér embertől hallott. Az egerek szájtátva , áhítatosan hallgatták a történeteit.
A padlás zugaiból két patkány is előmerészkedett, s beültek az egerek közé, a fenyő meséit hallgatni. Újabb meg újabb történeteket követeltek tőle, de ő nem tudott mást mondani, hiszen csak ennyit ismert a világból.
- Nyomorúságos mese ez! - legyintettek a patkányok, s otthagyták. Lassan elmaradoztak a kisegerek is. Nem volt már senki, aki meghallgassa, akivel beszélgessen.
- Mikor leszek újra boldog?- sóhajtotta a fa.
Egy reggel emberek jöttek a padlásra, félretolták a ládákat, s egy szolga levonszolta az udvarra. Nem mondhatni, hogy szelíden bánt vele, durva és nemtörődöm volt minden mozdulata. Mégis ujjongott a fenyőfa lelke, mert amikor levonszolták a lépcsőről, megérezte az üde levegőt, a simogató napsugarat, látta a kertben viruló rózsákat, a cikázó fecskéket.
- De jó élni! - örvendezett, s nyújtózkodott egyet, de jaj, megsárgult és elszáradt minden tűlevele, minden mozdulatára fáradtan peregtek le a földre.
Csalán és gaz között hevert az udvar sarkában. Hajdani pompájából, szépséges büszke tűleveleiből nem maradt már semmi. Csak a csúcsán tündöklött a karácsonyesti aranycsillag. Az udvaron gyerekek játszottak. A legkisebb arrafelé szaladt, ahol a fenyő hevert, és fölkiáltott:
- Nézzétek, mit találtam ezen a csúnya, vén karácsonyfán! - azzal leszakította a fáról a csillagot. A száraz ágak reccsenve jajdultak, amikor a kisfiú vigyázatlanul rájuk lépett, a csontjukat törte.
A fenyőfa elnézte a virágzó kertet, s szégyenkezve nézett végig magán. Szeretett volna visszabújni a sötét padlás zugába, hogy ne is lássa senki csúfságát, hervadását. Aztán az erdőre gondolt, az ifjúságára, a karácsonyestére, a kisegerekre, akik gyönyörűséggel hallgatták meséit.
- Elmúlt minden! - szorította össze szívét a fájdalom. - Miért is nem örültem mindennek akkor, amikor még volt? Most már késő! Késő, késő!
Jött egy fejszés ember, s tűzifává aprította a fenyőt. Jókora nyaláb lett belőle. Tűzre vetették, recsegve-ropogva égtek a gallyak. Minden kis ága újra emlékezett, mielőtt elemésztették volna a lángok. Még egy utolsót jajdult minden kis darabja, aztán csönd lett. Egy marék hamu maradt belőle.
A gyerekek tovább játszottak az udvaron. A kisfiú mellére tűzte az aranycsillagot, a fenyőfa legszebb ékességét. Hol volt már a karácsony este? Vége volt már régen annak, s vége a fának, vége a mesének is. Vége, vége - minden mesének ez a vége.
(Átdolgozta: Csorba Piroska)

2010. december 2., csütörtök

Mikulás buli

Ma Mikulás buli volt a suliban, sütne kellett hát.

Kedvenc kókuszos-csokis kekszünk és katicás pogácsa született. Katicás, mert nagy reszelőn reszelem a sajtot hozzá, így ahogy sül picit megbarnul és "pöttyös" lesz.

Kókuszos-csokis apró
26 dkg liszt, 1/3 tasak sütőpor, 26 dkg vaj, 16 dkg porcukor (picit lehet kevesebb is), 2 cs. vaniliás cukor, 3 evőkanál gyümölcslé, 4 egyész tojás, 20 dkg kókuszreszelék, 10 dkg csoki, csipet só

Összekeveres a szárazanyagokat, majd a csoki kivételével összedolgozom a többivel is, végül beleforgatom az apróra vágott csokit. Kis halmokat teszek a sütőpapíros tepsire és kb 190-200 fokos sütőben 10-15 perc alatt megsütöm. Kb. 5 percig hagyom, majd rácson kihűtöm.


Sajtos pogácsa

22 dkg sajt, 31 dkg liszt, 5 ek tejföl, 25 dkg margarin, só

A sajtot lereszelem, majd összedolgozom a többi hozzávalóval. Ha a tészta lágy lisztet teszek még hozzá. Pihentetem néhány órát. Lisztezett deszkán kinyújtom, szaggatom. A tetejér lehet még szórni sajtot, vagy tojással lekenni. Sütőpapíros tepsin, 200 fokon 15-20 perc alatt pirosra sütöm.




Tegnap reggel, ébredésre, elővettem a tavalyi adventi kalendáriumot és feltöltöttem. A képek is tavalyiak.




2010. december 22., szerda

Végre keretezve

Már régen pihen készen, most végre keretet kapott a Karácsonyi SAL-lal együtt.

Karácsonyi Keresztszemes SAL: Elkészültem

Karácsonyi Keresztszemes SAL: Elkészültem: "Már keretezve, no nem tartott ilyen sokáig, csak nem volt érkezésem elmenni. Meg persze némi nézet különbségbe keveredtem a keretezővel, ő a..."

Ajándékot kaptam:)

Megérkezett Bettitől nyereményem, nézzétek milyen sok szépséget kaptam. Köszönöm szépen:)

És ami a képen van: 4 szép szalvéta, három csodaszép szalag, két színátmenetes fonal, cukor, kávé, festék (remélem:)) a piros mintás a jobb alsó szélén, egy darab anyag, és végül de természetesen főként az ajtóra való vendégváró hímzés. Köszönöm Betti mégegyszer.

Születésnapi játék Kim-nél

Gyertek játszani.

2010. december 19., vasárnap

Karácsony!?

Kinézek az ablakon, csodaszép a havas város. Puha, és csendes... Miért kell beleőrülni? Miért kellene beleőrülni?

A mai menü és előkarácsony

A mai menü:

Tárkonyos tejszínes gomba leves
Csirke kuglóf

Egy fej hagymát és egy duci gerezd fokhagymát apróra vágva, enyhén megsózva kevés olajon üvegesre pirítottam a leveshez. Hozzátettem a 30 dkg gombát, kicsit megdinszteltem. Sóval, borssal ízlés szerint ízesítetettem. Felöntöttem 1,3 l húsleves alappal. Kapott kevés petrezselyem zöldet és több tárkonyt. Összeforraltam, majd kevés (kb. 1 ek) lisztből, 2 dl tejszínből és kb. 1 dl tejfölből habarást készítettem. 15-20 perc alatt kész.

A csirke kuglófot pedig már többször, több helyen láttam (most épp e-mailban kaptam újfent meg). Ahogy én készítettem:
1 kg csirkemellet 3-4 csíkra vágtam, befűszereztem 1 órát állni hagytam. Aztán a szilikon kuglóf formában elkezdtem rétegezni:
a csirke fele, 3 szelet fekete erdei sonka (lehet, hogy célszerűbb bacont használni, vastagabb rajta a zsír), körberakva karikázott száraz szalámival, körbe ráütni 6 db tojást (nem felverve), kb. 10 dkg sajt reszelve. Apróra vágott snidling következett, majd kezdődött az elejéről. A maradék csirke, a sonka a sajt, majd zárásként 2 felvert toját eloszlatva. 180 fokos sütőben 1 órát sült fóliával letakarva, és 10 percig még fólia nélkül.
A családnak ízlett, bár a hibákat javítjuk leközelebb:), és már a variációkkal is elkezdtünk ötletelni. Mivel nem macerás, gyorsan össze lehet állítani, biztosan a karácsonyi menü része lesz (vagyis ez lett a főpróba:)).


Délután előkarácsonyozás lesz. Oda készültem ezekkel a sütibefőttekkel. A receptek innen származnak, konkrétan a csoki süti és az isteni narancsos-áfonyás keksz készült el. Ezt is legközelebb ügyesebben csinálom (és nem felejtek el venni pl. barna cukrot)

2010. december 17., péntek

Lilla féle gombás gnocchi

Tegnap kóboroltam (szokás szerint), éhes voltam... És megtaláltam ezt az ígéretes vacsi jelöltet. Gyorsan megvásároltam a hozzávalókat és el is készült vacsira.Tettem még hozzá kevés snidlinget, és szerintem igen jó lett. Hmmm. Most is megenném:) Képet már nem volt miről készíteni, tehát nem csak nekem ízlet.

Zserbógolyó

Főnököm nagyon szereti a zserbót, mindig hangsúlyozza, hogy úgy szereti, ha jó vastag a töltelék. Gondoltam, biztosan örülni fog karácsonyra egy vastag töltelékes zserbónak:) Bátran ajánlom mindenkinek, nem macerás túlságosan. Jó.... a csokimáz nem volt egyszerű, de annyira bonyolult sem. Fogpiszkálóra szúrtam a gömböket és tojástartó tetejébe szúrva hagytam dermedni. A recept a mindmegette-ről való, de máshol is ugyanígy láttam. Én egy fél kanállal több porcukrot adtam hozzá, kicsit savanykásnak éreztem a lekvártól.
Képem nincs, valami hibát ír ki a kártya:(

Hozzávalók
15 dkg aszalt sárgabarack,
15 dkg darált dió
2 evőkanál narancslikőr, vagy naracslé
1 evőkanál víz
2 evőkanál porcukor
1 evőkanál baracklekvár
fél teáskanál rumaroma

csokibevonat:
15 dkg tortabevonó, vagy étcsokoládé
1 teáskanál olaj

A barackot meglocsoljuk az alkohollal és a vízzel, és egy órát hagyjuk állni. Húsdarálón (turmix, apróra vágni) megdaráljuk a barackot, majd a többi hozzávalóval együtt gyúrható masszát készítünk. Pici golyókat formázunk belőle, és a hűtőbe tesszük. A csokit gőz felett megolvasztjuk (+ az olaj) és a golyókat abba mártjuk.

Ha sikerül életet lehelni a kártyába kép is lesz (már ha marad addig)

2010. december 15., szerda

Az új virágaim

Szigorúan véve már nem újak, megvannak már vagy 2 hetesek is:)


De csodaszépek nem?

2010. december 12., vasárnap

Ismét süti

Márknak holnap van a születésnapja, szeretne vinni az iskolába is valami apróságot. A napokban láttam Jade oldalán ezeket a fúszeres linzereket, gondoltam kipróbálom. Hát 26 gyerekre elég macerás, de a tészta nagyon finom, keksznek kiváló lesz. A minta adag persze elkészült linzerként, és bátran ajánlhatom, nagyon finom. Az illat pedig, ami a konyhát belengi.... elmondhatatlan.:)


Kenyerünk

Tegnap délután nem volt szívem senkit kenyérért küldeni ezért kerestem egy receptet, hogy estére elkészülhessen a kenyerünk. Fűszer és Léleknél találtam ezt, az Ő receptje készült tegnap. A rétesliszt kimaradt (épp nem volt itthon). Formára nem ilyet sütöttem, ovális jénaiban sütöttem. Legközelebb megemelem legalább negyedével az adagot, a jénaiba több kell, szét tudott lapulni benne, és nem felfelé nőtt, de ez csak a kevés tészta miatt volt. A teteje az nem lett szép:( Még meg kell keresnem, hogy hogyan lesz fényes a teteje. A kép nem a legjobb (mily meglepő tőlem), nem ilyen sárga.

2010. december 11., szombat

Fahéjas csiga

Délelőtt sütöttem egy kis fahéjas csigát.
Egy régi receptet szedtem elő, valamelyik amerikai oldalról való (egy fecnire írtam) így csészében van megadva a minden. Nem is váltottam át, egy 2,5 dl csészével mértem.

Hozzávalók:
2,5 csésze liszt
1 csomag szárazélesztő (én szeretem használni, mindig kéznél van)
3/4 csésze cukor
1/4 csésze melegvíz
3/4 teáskanál só,
1 tojás
1/4 csésze olvasztott margarin/vaj

Az élesztőt a vízben elkeverem, hagyom kb. 10 percig hatni. Majd az összes hozzávalót összedolgozom. Kb. 1 órát hagyom kellni. Kinyújtom kb. négyzet alakúra. Rászóróm a fahéjas cukrot, majd feltekerem. Kb. 3 cm vastagra vágtam. Nem túl közel, hogy még tudjon kelni leteszem sütőpapíros, vagy kikent tepsibe. Még 30 percet hagytam kelni. 200 fokon kb. 20 perc alatt megsül. Hoopsz. Elfejeltettem, hogy valakinél olvastam a kakaós csigájánál és most én is kipróbáltam, kb. 1 dl tejet megmelegítettem egy vaníliás cukorral, és ezt szépen elosztva mielőtt a sütőbe kerül ráöntöttem a csigákra.

2010. december 10., péntek

Játék Edwardért:)

Tüneményes denevér fiút nyerhettek itt.

Gyertyatartó:)

Ez a gyertyatartó is a hétvégén készült. Befőttes üveg (vagy valami olyasmi) aljába műhó került, ebbe ültettük a gyertyát. Drótból lehetne még "fogantyút/lógattyút" készíteni az üveg szájaköré és onnan egy tartót, de épp nincs itthon drótom, így vagy nem lesz, vagy majd később.
Természetesen ezen alig látszik, de igyekszem egy jobb képet is készíteni:(

Ennél jobbat nem tudok:(

2010. december 9., csütörtök

Rakott francia pirítós

Az elmúlt héten keresgéltem a neten, és sajnos már nem tudom hol olvastam egy rakott francia pirítós receptet (közben előkerült, az alapötlet innen vagy a Kifőztük 1. számából). El nem mentettem. Ma nagyon éhesen bevillant, hogy ilyet szívesen sütnék és ennék ma. Megpróbáltam reprodukálni, fogalmam nincs mennyire hasonlít az eredetire, de mind elfogyott, a család egyöntetüleg befogadta:)

Ahogy készült ma az otthoni alapanyagokból.
3 zsemlét, 1 kiflit (ezek voltak szikkadtak otthon) felkockáztam kb. 1,5x1,5 cm-re. Gépsonkát vágtam fel, kb. 25 dkg és kb. 10 dkg császárszalonnát. Kis vajon megpirítottam a zsemlekockákat, hozzákevertem a sonkát, szalonnát, 1 db lecsepegtetett konzervnyi gombát. 1/2 l főzőtejszínt elhabartam 6 tojással, 10 dkg krémsajttal, és 3 db apróra vágott zöldhagymával. Fűszereztem szerecsendióval, borssal, sóval, majd ráöntöttem a tűzálló edénybe tett zsemlés keverékhez (az én edényem öntött vas, nem vajaztam ki), a tetejére reszeltem kb. 10 dkg trappista sajtot, és néhány darabka vajat is dobtam rá. 180 fokos sütőben kb. 25 perc alatt sült meg. Saláta, paradicsom, stb nagyon megy hozzá.
(képem nincs, mind elfogyott)

2010. december 7., kedd

Fenyődísz

Készült még fenyődísz a hétvégén. Hópihe mintás lyukasztóval karton hópihéket vágtunk, majd beleragasztottuk ezekbe a szétnyitható gömbökbe. Márk készített rózsaszín és sárga papírral (nem bírta, hogy csak fehér, semmi szín:))A kép természetesen pocsék lett, egyszerűen nem tudtam jobban lefényképezni.


Mákos keksz

A család egyik barátját vártuk ma, gyorsan sütöttem hát valamit. Ezt sütöttem meg, de mivel kókuszreszelék hijján voltam, így 20 dkg mák került bele, és gyümölcslé helyett tej.

Karácsonyi naptár

Nekem nagyon tetszik:) Innen

Karácsonyi ötletek - karácsonyfák

Nem kommentálom, a képek magukért beszélnek. A képaláírásokban megtaláljátok a linkeket.






2010. december 6., hétfő

Rizskoch

Zeneszerszám:)

Márk elsős, az iskolában alap tárgyként tanulnak furulyázni is. Elkészült végre az új furulya tokja is. Mondhatom akár, hogy prototípus, a hibáival együtt:). Még kell vennem hozzá egy kis tépőzárat, a gyerek kérte patent helyett (most csak betűrtem a zárófedelet).


Bojtorján Karácsonyi Album 15. szám -A fenyőfa (Andersen nyomán)

H.C. Andersen - A fenyőfa


Állt az erdőben egy szép, sudár kis fenyőfa. Simogatta a levegő, sütötte a nap, öreg lucfenyők, magas jegenyefenyők zúgtak körötte. De a kis fenyő nem örült igazából sem a napnak, sem a szélnek, sem a körötte epret szedő gyerekeknek, akik gyakran megpihentek mellette. Szíve egyetlen vágya az volt, hogy ő is nagyra nőjön, mint társai.


Eltelt egy esztendő, s a kis fenyő egy hajtással magasabb lett, aztán a következő évben még eggyel. A fenyőfák korát a hajtásaikból lehet megmondani.
- Meddig leszek még ilyen kicsi? Ó, ha akkora lehetnék, mint a többiek! - sóhajtotta vágyakozva.
Eljött az ősz, s a favágók is megjelentek. A legmagasabb fák közül kivágtak néhányat, lecsapkodták az ágaikat, szekérre tették és elvitték őket. Vajon hová?
Tavasszal a kis fenyő megkérdezte a fecskéktől és a gólyáktól:
- Ti annyit utaztok! Nem láttátok valahol a társaimat?
Egy öreg gólya bólintott:
- Amikor Egyiptomból útra keltem, új hajókat láttam a tengeren. Pompás árbócaik voltak, finom fenyőillatot árasztottak. Alighanem a te társaid lehettek. De a köszönésem nem fogadták, magasan hordták a fejüket.
- Bárcsak nagyobb lennék, én is a tengert járhatnám! - sóvárgott a kis fenyő. - Vajon milyen lehet a tenger! Milyen lehet az utazás? Az idő haladt, s újra eljött a tél is. Karácsony táján favágók jelentek meg az erdőben, s a nagyra nőttek mellett fiatal fenyőket is kivágtak. Ágaikat nem csapkodták le, úgy szállították el őket. A mi kis fenyőnk kíváncsian töprengett:
- Hová viszik őket? Az egyikük kisebb volt nálam, mégis kiválasztották...Mi lesz velük? Hová vitte őket a szekér?
A verebek , akik szívesen pletykáltak bárkivel, rátelepedtek a kis fenyő ágaira, s egymás szavába vágva csiripelték:
- Mi tudjuk! A városban láttuk őket!
- Bekukucskáltunk az ablakon!
- Olyat te még csak nem is álmodtál! Gyönyörűek!
- Teliaggatták őket aranydíszekkel, mézeskaláccsal, s az ágaik hegyén gyertyák fénylenek!
- Aztán? Aztán mi történt velük? - kérdezte reszkető ágakkal a kis fenyőfa.
- Azt már nem tudjuk. Többet nem láttunk! - csiripelték a verebek.
A kis fenyő továbbszőtte magában a történetet a fényességes, feldíszített fenyők életéről. S egyre türelmetlenebbül vágyakozott, hogy egyszer őrá is sor kerüljön, hogy favágók jöjjenek érte, hogy földíszítve egy szoba közepén állhasson...
- Örülj nekünk, hiszen veled vagyunk, szeretünk téged! - kérte a napsugár meg a levegő. - Örülj, hogy itt élsz Isten szabadege alatt. De a kis fenyő nem tudott örülni nekik. Nem is figyelt a körülötte lévőkre, csak vágyakozott, sóvárgott. Minden erejével nőni akart, hogy elkerülhessen az erdőből az emberek világába: árbócnak egy hajóra a tengeren, vagy földíszítve egy lakásba.
Aztán eljött a karácsony, amikor őrá is sor került. Favágók álltak meg mellette, szakértő szemmel nézegették, aztán munkához láttak. Fölemelték a fejszéjüket. - Kínzó fájdalmat érzett a fenyő, s aléltan zuhant le a földre. Ó, most nem tudott a fényes díszekre gondolni, csak arra, hogy el kell válnia a helytől, ahol felnőtt, s el kell hagynia társait, a madárkákat meg a virágokat, akik kicsi korától körötte voltak.
Az utazás sem volt kellemes. Jóformán csak akkor tért magához, amikor két libériás inas egy tágas terembe vitte. A falakon arcképek függtek, a cserépkályha mellett hintaszékek, selyem huzatú heverők álldogáltak, s hatalmas asztalok, hátukon sok-sok játékkal. A terem közepére állították, izgalmában remegve várta, hogy mi történik vele.
Inasok és fehérkötényes szobalányok léptek a szobába, s díszíteni kezdték. Cukorkákat, aranyozott almákat, diókat függesztettek fel ágaira. Piros, kék, fehér gyertyákat erősítettek gallyai hegyére. Zöld tűi között babák ringatóztak, fönn a csúcsán pedig egy nagy aranycsillag tündökölt. Szépségesen szép volt! Gyönyörködve, büszkén tartotta a gallyait.
- Ma este meggyújtjuk a gyertyákat! - mondták körülötte.
A fenyőfának belefájdult a kérge a nagy vágyakozásba, úgy várta az estét. Mi történik még este? Hogyan fokozódik a csoda, ez a szépség? Vajon meglátják-e társai, észreveszik-e a madarak őt majd fölséges pompájában? S a gyertyagyújtás után mi történik vele? Vajon gyökeret eresztve itt áll feldíszítve örökké, vagy még gyönyörűségesebb dolgok következnek?
Eljött az este. Meggyújtották a gyertyákat. Micsoda ragyogás! Csupa csillag tündökölt a tűlevelek között! A fenyőnek beleremegett minden ága a gyönyörűséges izgalomba. Az egyik gyertya le is perzselte a zöld tűit. A szobalányok meg ijedten oltották el a tüzet. Most már vigyáznia kellett, nehogy elfogja ismét a remegés. Pedig félt, szorongott, hogy el ne veszítse valamelyik gyönyörű ékességét: az aranyozott diókat, a fényes papírláncokat, az édességeket!
A szárnyasajtó hirtelen kitárult, s egy sereg gyerek rontott be, a fenyő már azt hitte, földöntik, olyan hevesek voltak. Mosolygó felnőttek követték őket nyugodt léptekkel. A kicsik némán gyönyörködtek egy darabig a fenyőben, aztán ujjongani és táncolni kezdtek. Boldogok voltak. Aztán fölágaskodtak, s apró kezecskéikkel leszedegették a fa kincseit: az ajándékokat, az ezüst- és aranypapírba burkolt finomságokat, az almákat, diókat. A fenyőre ügyet sem vetettek már. Majdnem feldöntötték a nagy ugrálásban.
- Mi lesz velem? Mit akarnak? - töprengett a fa.
Aztán a gyertyák csonkig égtek, s eloltották őket. Egy alacsony kövér embert a fenyőfa alá ültettek, s mesélni kezdett a gyerekeknek. Együgyű Jankóról szólt a meséje, aki lebucskázott a grádicson, aztán becsületet nyert, s elvette feleségül a királykisasszonyt. A kicsik kérték, hogy Mákszem Matyiról is meséljen még a kövér ember, de már késő volt, aludni küldték őket, nem teljesült a kívánságuk.
A fenyőfa nem tudott aludni. Egész éjjel virrasztott. A mesén töprengett, s az embereken, mindazon, ami vele történt. Úgy gondolta, ha egyszer ő is lebucskázik a grádicson, ő is királykisasszonyt kap feleségül. A nagy töprengésben észre sem vette, hogy újra reggel lett. Újra inasok és szolgák léptek melléje. Azt hitte, újra feldíszítik, de nem ez történt. Megfogták, s fölvonszolták a lépcsőn a padlásra, s ott egy elhagyott pókhálós sarokba állították.
- Mit csináljak ebben a sötét zugban? - suttogta elkeseredve.
Napok teltek, napok múltak, s őrá ügyet sem vetett senki.
- Kinn tél van, fagyos föld. Biztosan a tavaszt várják, és akkor újra elültetnek - reménykedett. - Csak ne lennék olyan nagyon egyedül! - sóhajtotta.
- Cin-cin!- merészkedett elő egy kisegér, aztán a többiek is előbújtak. A fenyő ágai közé surrantak, s körülszimatolták. Kíváncsiak voltak, faggatták, kiféle-miféle szerzet ő, honnan jött.
A fenyő mesélt nekik az erdőről, a napsugárról, a madarakról. Elmesélte az addigi életét.
- De boldog lehettél! - cincogták áhitatosan az egerek. - Majdnem olyan jó lehetett ott az erdőben, mint az éléskamrában!
A fenyő már egészen másképp gondolt eddigi életére: megsajdult a szíve. Most kezdte sejteni, mennyire szép volt szabadon élni a társai között, a madarak, bokrok, virágok kedves társaságában. Aztán mesélt az egereknek a karácsonyestéről, mikor őt a terem közepére állították, s gyönyörűen földíszítették. Mesélt Együgyű Jankóról is, akiről a kövér embertől hallott. Az egerek szájtátva , áhítatosan hallgatták a történeteit.
A padlás zugaiból két patkány is előmerészkedett, s beültek az egerek közé, a fenyő meséit hallgatni. Újabb meg újabb történeteket követeltek tőle, de ő nem tudott mást mondani, hiszen csak ennyit ismert a világból.
- Nyomorúságos mese ez! - legyintettek a patkányok, s otthagyták. Lassan elmaradoztak a kisegerek is. Nem volt már senki, aki meghallgassa, akivel beszélgessen.
- Mikor leszek újra boldog?- sóhajtotta a fa.
Egy reggel emberek jöttek a padlásra, félretolták a ládákat, s egy szolga levonszolta az udvarra. Nem mondhatni, hogy szelíden bánt vele, durva és nemtörődöm volt minden mozdulata. Mégis ujjongott a fenyőfa lelke, mert amikor levonszolták a lépcsőről, megérezte az üde levegőt, a simogató napsugarat, látta a kertben viruló rózsákat, a cikázó fecskéket.
- De jó élni! - örvendezett, s nyújtózkodott egyet, de jaj, megsárgult és elszáradt minden tűlevele, minden mozdulatára fáradtan peregtek le a földre.
Csalán és gaz között hevert az udvar sarkában. Hajdani pompájából, szépséges büszke tűleveleiből nem maradt már semmi. Csak a csúcsán tündöklött a karácsonyesti aranycsillag. Az udvaron gyerekek játszottak. A legkisebb arrafelé szaladt, ahol a fenyő hevert, és fölkiáltott:
- Nézzétek, mit találtam ezen a csúnya, vén karácsonyfán! - azzal leszakította a fáról a csillagot. A száraz ágak reccsenve jajdultak, amikor a kisfiú vigyázatlanul rájuk lépett, a csontjukat törte.
A fenyőfa elnézte a virágzó kertet, s szégyenkezve nézett végig magán. Szeretett volna visszabújni a sötét padlás zugába, hogy ne is lássa senki csúfságát, hervadását. Aztán az erdőre gondolt, az ifjúságára, a karácsonyestére, a kisegerekre, akik gyönyörűséggel hallgatták meséit.
- Elmúlt minden! - szorította össze szívét a fájdalom. - Miért is nem örültem mindennek akkor, amikor még volt? Most már késő! Késő, késő!
Jött egy fejszés ember, s tűzifává aprította a fenyőt. Jókora nyaláb lett belőle. Tűzre vetették, recsegve-ropogva égtek a gallyak. Minden kis ága újra emlékezett, mielőtt elemésztették volna a lángok. Még egy utolsót jajdult minden kis darabja, aztán csönd lett. Egy marék hamu maradt belőle.
A gyerekek tovább játszottak az udvaron. A kisfiú mellére tűzte az aranycsillagot, a fenyőfa legszebb ékességét. Hol volt már a karácsony este? Vége volt már régen annak, s vége a fának, vége a mesének is. Vége, vége - minden mesének ez a vége.
(Átdolgozta: Csorba Piroska)

2010. december 2., csütörtök

Mikulás buli

Ma Mikulás buli volt a suliban, sütne kellett hát.

Kedvenc kókuszos-csokis kekszünk és katicás pogácsa született. Katicás, mert nagy reszelőn reszelem a sajtot hozzá, így ahogy sül picit megbarnul és "pöttyös" lesz.

Kókuszos-csokis apró
26 dkg liszt, 1/3 tasak sütőpor, 26 dkg vaj, 16 dkg porcukor (picit lehet kevesebb is), 2 cs. vaniliás cukor, 3 evőkanál gyümölcslé, 4 egyész tojás, 20 dkg kókuszreszelék, 10 dkg csoki, csipet só

Összekeveres a szárazanyagokat, majd a csoki kivételével összedolgozom a többivel is, végül beleforgatom az apróra vágott csokit. Kis halmokat teszek a sütőpapíros tepsire és kb 190-200 fokos sütőben 10-15 perc alatt megsütöm. Kb. 5 percig hagyom, majd rácson kihűtöm.


Sajtos pogácsa

22 dkg sajt, 31 dkg liszt, 5 ek tejföl, 25 dkg margarin, só

A sajtot lereszelem, majd összedolgozom a többi hozzávalóval. Ha a tészta lágy lisztet teszek még hozzá. Pihentetem néhány órát. Lisztezett deszkán kinyújtom, szaggatom. A tetejér lehet még szórni sajtot, vagy tojással lekenni. Sütőpapíros tepsin, 200 fokon 15-20 perc alatt pirosra sütöm.




Tegnap reggel, ébredésre, elővettem a tavalyi adventi kalendáriumot és feltöltöttem. A képek is tavalyiak.




LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...