Ja, annyira fogyott, hogy az utolsókat már várták a nagyok az asztalnál, így még véletlenül sem készülhetett egy kocka fotó sem róla:)
Közben rábukkantam, itt olvastam a tócsnit a napokban (de már hetek óta motoszkált bennem:))
2010. október 27., szerda
... és miénk a maradék
, vagy még az sem. A költő után:) Hetek óta tócsnit (én így ismerem) kívánok. Mindig lebeszélt róla a férjem, engem is visszatartott, hogy nem szeretem a sütés közbeni/utáni olajos "illatot". De tegnap barangolás közben találtam egy tócsnis posztot valahol, ahhol a kommentben valaki azt írta, hogy goffri sütővel süti. Több sem kellett, az én goffri sütőm ráadásul 3 in 1, tehát grill "platni" is van hozzá. Gyorsan összekészítettem délután 1 kg krumpliból a tésztát, és minimális illattal (az is a finom sülő fokhagymás tócsi illata volt) elkészült a MŰ. Az elsőt gyorsan teszteltük a legapróbbal, így nekem egy negyed már maradt is belőle, aztán igyekeztem, hogy hamar elkészüljek. Persze közben apa, aki már kijelentette, hogy ő nem kér, meggondolta, és a kicsivel együtt nekiláttak. Nem is volt gond, jut is marad is. Egy kicsit a fokhagymás tejföllel kellet spórolni, hiába, úgy látszik fél liter kevés hármónknak:). De megérkezett a nagy, a barátnővel (akit egyébként nagyon szeretünk. Mi az, hogy egyébként.) Vacsoráztok? Persze. És mind elfogyott:) Én meg álltam kívánósan:) és ... sütöttem a grill feltéten 1,5 pár virslit. Jobb hijján. Szóval hoppon maradtam, de legalább mindenki rendesen vacsizott.:)) Nem vagyok csalódott.
Ja, annyira fogyott, hogy az utolsókat már várták a nagyok az asztalnál, így még véletlenül sem készülhetett egy kocka fotó sem róla:)
Közben rábukkantam, itt olvastam a tócsnit a napokban (de már hetek óta motoszkált bennem:))
Ja, annyira fogyott, hogy az utolsókat már várták a nagyok az asztalnál, így még véletlenül sem készülhetett egy kocka fotó sem róla:)
Közben rábukkantam, itt olvastam a tócsnit a napokban (de már hetek óta motoszkált bennem:))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2010. október 27., szerda
... és miénk a maradék
, vagy még az sem. A költő után:) Hetek óta tócsnit (én így ismerem) kívánok. Mindig lebeszélt róla a férjem, engem is visszatartott, hogy nem szeretem a sütés közbeni/utáni olajos "illatot". De tegnap barangolás közben találtam egy tócsnis posztot valahol, ahhol a kommentben valaki azt írta, hogy goffri sütővel süti. Több sem kellett, az én goffri sütőm ráadásul 3 in 1, tehát grill "platni" is van hozzá. Gyorsan összekészítettem délután 1 kg krumpliból a tésztát, és minimális illattal (az is a finom sülő fokhagymás tócsi illata volt) elkészült a MŰ. Az elsőt gyorsan teszteltük a legapróbbal, így nekem egy negyed már maradt is belőle, aztán igyekeztem, hogy hamar elkészüljek. Persze közben apa, aki már kijelentette, hogy ő nem kér, meggondolta, és a kicsivel együtt nekiláttak. Nem is volt gond, jut is marad is. Egy kicsit a fokhagymás tejföllel kellet spórolni, hiába, úgy látszik fél liter kevés hármónknak:). De megérkezett a nagy, a barátnővel (akit egyébként nagyon szeretünk. Mi az, hogy egyébként.) Vacsoráztok? Persze. És mind elfogyott:) Én meg álltam kívánósan:) és ... sütöttem a grill feltéten 1,5 pár virslit. Jobb hijján. Szóval hoppon maradtam, de legalább mindenki rendesen vacsizott.:)) Nem vagyok csalódott.
Ja, annyira fogyott, hogy az utolsókat már várták a nagyok az asztalnál, így még véletlenül sem készülhetett egy kocka fotó sem róla:)
Közben rábukkantam, itt olvastam a tócsnit a napokban (de már hetek óta motoszkált bennem:))
Ja, annyira fogyott, hogy az utolsókat már várták a nagyok az asztalnál, így még véletlenül sem készülhetett egy kocka fotó sem róla:)
Közben rábukkantam, itt olvastam a tócsnit a napokban (de már hetek óta motoszkált bennem:))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
LinkWithin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése