Ajándék baba

Szombaton délelőtt készült el. A"hegyilevegő" kicsit sokra sikerült. Bután csináltam..., majd legközelebb.

És kinyílt a második orchideám is.

Valentin napi kártyák

Ma készültek. Jellemzően nem ünnepeljük a Valentin napot. Maximum valami aprósággal kedveskedünk egymásnak a férjemmel, vagy nem és úgy is jó. De biztosan van, aki szívesen használná az ajándékkísérőként, virágra, vagy akár a fürdőszoba kilincsére akasztva meglepni a kedvest:) Akár esküvői vendég ajándék kísérőnek is alkalmas.

Orchidea és levendula

Kinyílt az első orchideám az 5 épp bimbózóból:)

És néhány kép a levenduástasakokból.

.

Meghívlak egy kis olvasásra/nézegetésre ide.

Levendulás tasak

Készült néhány levendulás zsák a hétvégén. Most mutatót hoztam csak, ennyit fényképeztem.

Karton bobina

Tegnap végre rászántam magam, hogy előkészítsen a hobby szoba rendszerezését. Ezzel kezdtem:)

Részletes leírásért katt a képre.

 

Névnapi sütögetés

Lehet, hogy pusztába kiálltott szó, mindin sorom, de nekem jól esik leírni:)
Kis nagyfiam hétfőn kért, hogy a munkahelyi csapatnak süssek már valamit szerdára, esetleg kétfélét. Gondoltam magamban - semmi gond, a kókuszos-csokis és Limara hagymás pogija mindig beváltak. De már folytatta is: laktóz- és glüközmentesen...MI???? No para, van internet. Megállapítottam, hogy nincs nagy gáz, laktóz mentes dolgokat lehet kapni, cukor helyett pedig majd lesz méz. Tegnap nekilódultunk bevásárolni. De közben kiderült, hogy nem is glükóz hanem glutén mentes kell... hát nem mindegy...de én erre nem készültem fel, az idő meg rohan. Terv marad, gluténmentes liszt beszerezve. Nem akarom szaporítani a szót, a kókuszos-csokis megkülönböztethetetlen mentes és nem mentes változatban. Limara pogácsája viszont a kukában kötött ki. Ezt volt este 8-kor. Most mi legyen? Szerencsére gluténmentes lisztből 2 kg-t vettünk, de a Liga margarin elfogyott. Gyorsan elugrott érte a gyerek, és a lisztes zacsin szereplő egyszerű recept került megvalósításra. Igaz, 4 óra után keltem, hogy kisüljön:) De megérte. Délelőtt csörgött a fiam, hogy kéri a recepteket... már ez gyanús volt. Aztán felhívott a gluténérzékeny kolléganője (ismerem személyesen is), hogy milyen aranyos vagyok, hogy olyat sütöttem amit ő is ehet.  És kéri a recepteket majd, mert ilyen finom sósat még sose sikerült sütnie. (Persze az érdem nem az enyém, hanem a fiamé, aki gondolt rá/rájuk - jó sütni én sütöttem, de ez nem érdem szerintem:) Büszke vagyok rá...) Fel vagyok dobva:)))