Névnapi sütögetés

Lehet, hogy pusztába kiálltott szó, mindin sorom, de nekem jól esik leírni:)
Kis nagyfiam hétfőn kért, hogy a munkahelyi csapatnak süssek már valamit szerdára, esetleg kétfélét. Gondoltam magamban - semmi gond, a kókuszos-csokis és Limara hagymás pogija mindig beváltak. De már folytatta is: laktóz- és glüközmentesen...MI???? No para, van internet. Megállapítottam, hogy nincs nagy gáz, laktóz mentes dolgokat lehet kapni, cukor helyett pedig majd lesz méz. Tegnap nekilódultunk bevásárolni. De közben kiderült, hogy nem is glükóz hanem glutén mentes kell... hát nem mindegy...de én erre nem készültem fel, az idő meg rohan. Terv marad, gluténmentes liszt beszerezve. Nem akarom szaporítani a szót, a kókuszos-csokis megkülönböztethetetlen mentes és nem mentes változatban. Limara pogácsája viszont a kukában kötött ki. Ezt volt este 8-kor. Most mi legyen? Szerencsére gluténmentes lisztből 2 kg-t vettünk, de a Liga margarin elfogyott. Gyorsan elugrott érte a gyerek, és a lisztes zacsin szereplő egyszerű recept került megvalósításra. Igaz, 4 óra után keltem, hogy kisüljön:) De megérte. Délelőtt csörgött a fiam, hogy kéri a recepteket... már ez gyanús volt. Aztán felhívott a gluténérzékeny kolléganője (ismerem személyesen is), hogy milyen aranyos vagyok, hogy olyat sütöttem amit ő is ehet.  És kéri a recepteket majd, mert ilyen finom sósat még sose sikerült sütnie. (Persze az érdem nem az enyém, hanem a fiamé, aki gondolt rá/rájuk - jó sütni én sütöttem, de ez nem érdem szerintem:) Büszke vagyok rá...) Fel vagyok dobva:)))